A hosszútávfutók körében gyakran találkozunk az Achilles-ín sérülésének különböző változataival (gyulladás, húzódás, szakadás).

A pácienseim és a saját tapasztalatom alapján a sikeres rehabilitáció eszközeinek kiválasztása nem egyszerű feladat. A teljes gyógyuláshoz szükséges idő egyénenként igen változó. Függ a sérülést kiváltó okoktól, a sérülés típusától és a sportoló egyéni adottságától.

Ezért nagyon fontos, hogy a kezelést mindig személyre szabottan és a sportoló visszajelzései alapján állítsuk össze.

Az általános tanácsok (a vádli nyújtása, hengerezés, lökéshullám stb.) sokszor nagyon hasznosak, azonban nem mindig hozzák meg a kívánt eredményt. Vajon miért?

A kiváltó tényezők a következők lehetnek:

• statikai elváltozások (“x” láb, “o” láb, magas vagy alacsony lábboltozat)
• izom-ín-ízületi diszfunkciók
• ideg-izom beidegződéssel kapcsolatos problémák pl.: nem megfelelő futótechnika, az izom helytelen bekapcsolódása a mozgásba)
• nem megfelelő vagy túlhasznált futócipő viselése
• a talaj minősége (egyenetlen, jeges, havas)
• kevés regenerációs idő két edzés között
• az edzés mennyiségének, intenzitásának túladagolása
• a megfelelő bemelegítés, levezetés elmaradása edzés előtt és/vagy után
• a pálya vonalvezetésének, illetve felületének változtatása (pl. síkról emelkedőre/lejtőre való áttérés, puha talajról vagy rekortánról kemény aszfaltra)

A sérülés létrejöhet:

• talajfogáskor, amennyiben a bokaízület dorzálflexiós mozgásterjedelme csökkent (többnyire a környező izmok vagy a hátulsó izomlánc bármely részének rövidülése miatt).
  Ebben az esetben a talajfogáshoz szükséges, bokaízületből történő hajlítási szög elérése csak az ín és a hozzá kapcsolódó izmok, szövetek feszülésével érhető el. Így minden egyes lépésnél még tovább fokozódik a tapadási pont vagy az ín túlfeszülése és akár részleges vagy teljes szakadáshoz vezethet.
• elrugaszkodáskor, amennyiben az ín-izom egység valamely oknál fogva kompenzálásra kényszerülve túlterhelődik.
  Ennek oka általában az ínhoz közvetlenül kapcsolódó izmok, és/vagy a mozgásminta kivitelezésében részt vevő többi izom, valamint a hátulsó felületes izomlánc valamely részének az inaktivitása vagy nem megfelelő bekapcsolódása.

Az izom-ín rendszer felépítése, működése és egyéb tényezők, amelyek befolyásolhatják az Achilles-ín sérülését:

• Az Achilles-ín az egyik legerősebb ín, ennek ellenére mivel hatalmas terhelésnek van kitéve, nagyon sérülékeny. A háromfejű lábikraizommal képez szoros egységet (m. triceps surae) és állapota, működése, rugalmassága szorosan összefügg az izom működésével.

• A háromfejű lábikraizom (m. triceps surae) a test 3-ik legerősebb izma ( a nagy farizom és a négyfejű combizom után). A bokaízületet hajlítja a talp irányába. A mélyebben fekvő gázlóizomból (m. soleus) és a felületesebben elhelyezkedő kétfejű lábikraizomból (m. gastrocnemius) áll. A három fej a közös Achilles-ínnal tapad a sarokcsont hátulsó-alsó felületén. A tapadási mód sajátosságának köszönhetően az izom húzóereje nem a tapadási ponton, hanem a sarokcsont hátulsó felszínére hat, ahol a csont és a szalag érintkezik.
  Ez az érintkezési pont talajfogáskor, amikor a bokaízület dorzálflexióban van magasabban van, elrugaszkodáskor viszont, amikor a bokaízület plantárflexióban van, alacsonyabbra kerül, az Achilles-ín “letekeredik” és kissé eltávolodik a sarokcsontról, növelve ezáltal működésének hatékonyságát. Az ín rostjainak spirális szerkezete fokozza rugalmasságát.
• A kétfejű lábikraizom (m. gastrocnemius) akkor képes maximális erőkifejtésre, ha a térd extenzióban (nyújtott helyzetben) van. Hajlított térdízület mellett működése hatástalanná válik a bokaízületre, ilyenkor csak a gázlóizom dolgozik, amelynek ereje elrugaszkodáskor elégtelen lehet. Ilyenkor az Achilles-ín túlterhelődhet és sérülhet. Ezért tulajdonítunk nagy jelentőséget és fektetünk nagy hangsúlyt a sportoló futómozgásának alapos elemzésére.
  
• A bokaízület megfelelő dorzálflexiós mozgásterjedelme (a lábfej visszafelé feszítése) elengedhetetlen feltétele az Achilles-ín energiagazdaságos működésének.
  Talajfogáskor, amikor a lábfej dorzálflexióban van, az ín előfeszül, hossza megnyúlik, ezáltal képes annyi rugalmas energiát tárolni, amit elrugaszkodáskor megfelelően hasznosítani tud, biztosítva az ellépés dinamikáját, az elrugaszkodási erőt a futólépés utolsó fázisában. Ezt nevezzük elasztikus rugalmasságnak. Ebben az esetben mondhatjuk el, hogy a mozgás kivitelezése gazdaságos.
• Az Achilles-ín része a hátulsó felületes myofasciális láncnak, akárcsak a talpi bőnye, a térdhajlító izomcsoport és a gerincfeszítő izom is. Ezért nem csak a vádlit és a talpi részt fontos megvizsgálni és adott esetben kezelni, hanem a hátulsó felületes vonalat teljes egészében.
  

  Hátulsó felületes vonal
  (Thomas W. Myers)

• Gyakran előfordul (pl. ha a combcsont és/vagy a lábszárcsont kirotációs helyzetben van) hogy a spirális vagy az oldalsó izomlánchoz tartozó, gyakran megrövidült szárkapcsi izom (m. peroneus) összetapad a háromfejű lábikraizom kötegeivel (m. gastrocnemius lateralis, m. soleus). Ennek következtében az izomkötegek között az elcsúszás akadályozott és az izom-ín egység működése nem optimális. Az így kialakult letapadások, szövetfeszülések ugyancsak hozzájárulhatnak az Achilles-ín sérüléséhez.

 

A túl magas vagy túl alacsony lábboltozat sem támogatja kedvezően az ín működését. Ebben az esetben a talpi bőnye vagy megrövidült vagy megnyúlt állapotban rögzült és maga után vonja az Achilles-ín feszülését a hátulsó felületes fascialánc folytonosságának köszönhetően. Boltozati problémáknál fontos vizsgálni a lábszár mély rekeszében futó izmokat is, valamint a szárkapcsi izom (m. peroneus) és az elülső sípcsonti izom (m. tibialis anterior) kapcsolatát, mivel ez a két izom ugyancsak a fascialáncok folytonossága miatt egy „kengyelt” képezve áthalad a talp alatt és hatással van a láb statikájára.

Az Achilles-ín sérülésének több típusát különböztetjük meg. Fontos, hogy a kórképek között különbséget tegyünk, a kezelés hatékonyságának érdekében.

Gyakori jelenség, hogy interneten próbálunk keresgélni és diagnosztizálni saját magunkat, vagy képalkotót (röntgen, ultrahang, mágneses rezonancia stb.) csináltatunk. Ilyenkor nem mindig könnyű eligazodni a latin kifejezések között.

Nézzük, melyek ezek a kifejezések és mit jelentenek?

• Tenosinovitis
  Az Achilles-ínt borító szövetek gyulladása, amely fibrózist és hegesedést okoz a szövetben, duzzanatot az ín körül és a bokaízület mozgatása közben kattogást hallhatunk.
• Tendinopátia
  Az ín és az ín körüli kötőszövet nem gyulladásos kórképe. Az ín belsejében a kollagén rostok degenerációja és elvékonyodása következik be. Tünete az ín körüli feszülés, fájdalom. Ez jelezhet a tapadási pontnál a sarokcsonton vagy a tapadás fölötti részen pár centivel.
• Tendinitis
  Az ín konkrét gyulladása. A tapadásnál és az ín középső részén szokott előfordulni. Mindkét esetben az ín rostjai kalcifikálódnak, hegesednek és merevséget, fájdalmat okoznak.
• Tendinózisba válthat át a nem kezelt tendinitis, amely már egy komolyabb sérülés, fő jellemzője, hogy az ín szöveteinek struktúrája, felépítése megváltozik, a rostok elszakadhatnak és jelentős fájdalmat okozhatnak.
• Az Achilles-ín ruptura az ín teljes szakadását jelenti.
  Tünete lehet egy hirtelen jelentkező éles fájdalom, reccsenés, a lábujjhegyre állás nem kivitelezhető, legtöbbször látni lehet az ín helyén egy mélyedést. Ebben az esetben sürgős műtéti ellátás szükséges! A műtét utáni rehabilitáció és visszatérés a sportba hosszú hónapokba telhet.

Módszerek, technikák, amiket alkalmazhatunk:

• pihentetés
• jegelés
• kompresszió
• gyulladáscsökkentők szedése
• kineziotape felhelyezése
• hegszövet kezelés manuálisan vagy eszközzel
• flossing terápia
• lágylézer használata
• a kiváltó okok kezelése manuálisan különböző manuálterápiás technikákkal
• gyógytorna (a rövidült izmok lazítása, az inaktív izmok erősítése, “felébresztése”)
• a myofasciális láncok harmonizálása
• funkcionális erősítő gyakorlatok végzése
• A futómozgás gyakorlása, a mozgásmintában részt vevő izmok tudatos aktivizálásával.

Egyéb hasznos tanácsok a rehabilitáció ideje alatt:

• Ha a sérülés súlyossága és a fennálló tünetek megengedik, próbálkozni lehet a könnyű kocogással, mintegy tesztelve a sérült rész állapotát. A hegesedés kialakulása miatt lehet ennek jelentősége. Sokszor kedvezőbb, ha fokozatosan terhelődik és alkalmazkodik a sérült szövet újra a mozgáshoz, mint több hét pihentetés után hirtelen terheléssel.
• Sarokemelő átmeneti használata hasznos lehet az első futások során, majd annak fokozatos elhagyása.
• Egyedileg készített talpbetét használata (a láb statikai eltérésének függvényében) segíthet akár átmenetileg, akár állandóan.
• Keresztedzés végzése, vízben futás, kerékpározás, ellipszis tréner használata, antigravitációs futópadon való futás.
• Ha már a gyógyulási folyamat előrehaladott, meg lehet próbálni a futópadon való futást, amely során a sérült szövet terhelése nem annyira erőteljes.
• A futás progressziójának szigorú betartása az edzésekhez való visszatéréskor!

 

 

Láthatjuk tehát, hogy a kiváltó okok és a sérülés típusai mennyire különbözőek lehetnek és ezért elengedhetetlen az alapos kivizsgálás és okfeltárás a sikeres rehabilitáció érdekében.

A sportoló futómozgásának és tartásának elemzésével, különböző funkcionális tesztek segítségével, a myofasciális láncok vizsgálatával esélyünk van megtalálni a kiváltó tényezőt és összeállítani a valóban hatékony kezelési tervet.

A kezelés célja elsősorban a gyulladás mielőbbi csökkentése, ezzel párhuzamosan a kiváltó ok megszüntetése, a sérült rész láncban történő erősítése és fokozatos előkészítése az újra terhelésre.

A terheléshez való visszatérést lépésről-lépésre és nagyon okosan kell irányítani az újrasérülés veszélye miatt. Nincs pontos tanács arra, hogy egy Achilles-ín sérülés után hány héttel lehet visszatérni a futáshoz, mivel a sérülés típusa és súlyossága egyénenként nagyon különbözhet.

A sportolóval szorosan együttműködve, a kezelés ideje alatti visszajelzésekre fokozottan odafigyelve lehet meghatározni az optimális visszaterhelés paramétereit.

Felhasznált szakirodalom:
Thomas W. Myers: Anatomy Trains
A. I Kapandji: Az ízületek élettana
Benkovics Edit: Funkcionális tréning alkalmazása a rehabilitációban és a sportrehabilitációban jegyzet
Anatomy Trains in training jegyzet
James Earls: Born to walk