A futócipők világán belül megkülönböztetünk:

-általános futócipőket (más néven edzőcipőket),

-könnyített edzőcipőket vagy ún. félversenycipőket,

-versenycipőket,

-naturális vagy ún. minimalista cipőket, valamint

-szöges futócipőket.

Természetesen létezhetnek, léteznek a fenti besorolási kategóriákon kívül eső modellek, de a futócipők legnagyobb részét be lehet sorolni a fentiek valamelyikébe.

Annak érdekében, hogy megértsük miért is ilyen különbözők a cipők, elsősorban az ütéscsillapítás témakörében kell elmélyednünk.

A hosszabb távok rendszeres, mindennapos lefutására fejlesztett általános futócipők („edzőcipők”) legfontosabb tulajdonsága az ütéscsillapítás képessége. A futócipők középtalpát adó habanyag, illetve a habba épített további csillapítást szolgáló modulok az izomzatunkról vesznek le terhet az erőhatások mérséklése által. Ennek köszönhetően kevésbé fáradnak el, később rövidülnek meg az izomrostok, ezáltal pedig az ízületek nem, vagy csak sokkal később fájdulnak meg, mintha a csillapítás kizárólag az izomzatunkra hárulna. A legtöbb hobbi/amatőr futó számára a futócipő megvétele így legfőképp ütéscsillapítási képesség vásárlását jelenti. 

Miért van szükség csillapított cipőkre? Szükség van egyáltalán rájuk?

A második kérdésre a válasz: a futók túlnyomó részének igen. A futótársadalom döntő hányadát kitevő amatőr/hobbifutók legnagyobb részének szüksége van jól csillapító futócipőre. Hogy miért? Ennek több oka van. Vegyük sorra a legfontosabbakat.

Az első és talán a legfontosabb ok az életmód. Legtöbben napunk nagy részét ülve, a monitor előtt töltjük. A munkaidőn kívül számos más esetben is ülő testhelyzetben tartózkodunk (utazás, pihenés stb).  Ennek következtében izmaink fokozatosan ehhez az ülő, sokszor görnyedt, a futástól, járástól, állástól jelentősen eltérő testhelyzethez alkalmazkodnak, arról nem is beszélve, hogy az izomzat megfelelő beidegzettsége, az izomfunkcionalitás is csorbul. Röviden: izomzatilag a legtöbben teljesen elszokunk a futómozgástól felnőtt éveinkre.

További probléma, hogy rengetegen mozgásszegény életmódot folytatunk, így még a lehetősége sincs meg annak, hogy izomzatunk megkapja a fejlődéséhez, szinten tartásához szükséges ingereket. E tényezők miatt izmaink csak kevéssé alkalmasak a futás során fellépő erők káros hatásainak mérséklésére. 

Az életmóddal összefüggésben további sérülési rizikót jelenthet a sokaknál kialakuló túlsúly is. 

A második tényező a futótechnika. A helytelenül kivitelezett futómozgás miatt a sérülések előfordulási gyakorisága jelentősen megnövekedhet. A nem megfelelő futótechnika egyik legjelentősebb oka, hogy nem tanuljuk meg fiatalkorban, így sokan 30-40 évesen az optimálistól nagyon távol álló mozgáskultúrával kezdünk el kocogni, futni. A rossz futótechnikát segíti elő továbbá, hogy a legtöbb hobbifutó általános erőnléte (sok élsportolóé is) valamint funkcionális izommunkája sem megfelelő. Ez azt eredményezi, hogy izomzatuk állapota nem vagy csak korlátozottan teszi lehetővé a megfelelő testtartással, dinamikával történő futást. Így nem csoda, ha marad a rossz futótechnika és a nagyobb sérülésveszély.

A harmadik fontos dolog a futás helyszíne. Legtöbben lakóhelyük utcáin, épített környezetben: betonon, aszfalton, térkövön futnak. Ezekben a helyszínekben közös, hogy a futásra alkalmas felületek közül a legkeményebbek, így ha rendszeresen futunk csillapítás nélkül rajtuk – kiváltképp, ha nem megfelelő izomzattal és futótechnikával, – jelentős eséllyel tesszük ki fokozott sérülésveszélynek magunkat.

Az előzőeket figyelembe véve egy átlagos izomzatú átlagos mozgáskultúrájú hobbifutó számára lakóhelyi épített körülmények között végzett futáshoz nagyon-nagy eséllyel indokolt az ütéscsillapításra kihegyezett általános futócipő viselése. Ne feledjük, hogy síkon végzett futás közben minden leérkezéskor testtömegünk két-háromszorosával megegyező mértékű erőhatást kell kordában tartania izmainknak. A csillapított cipő pedig – egyfajta mankóként  –  csökkenti az izmokra, ízületekre rótt munka nagyságát.

E hosszúra nyúlt bevezető után, ha visszatérünk a cikk elején lévő kategóriákra és csillapítás szempontjából végignézzük azokat, megmutatkozik, hogy a futócipők típusai leginkább az ütéscsillapítás tekintetében térnek el egymástól.

Röviden térjünk ki ezekre.

Általános futócipők: 

 

Rendszeres, akár mindennapos használatra, általános edzésekre fejlesztett cipők. Kifejezetten a csillapításra vannak kihegyezve. Súlyukat tekintve ezek a legnehezebbek, hiszen az ütések elnyelését végző habanyagnak kellő tömegűnek kell lennie a megfelelő védelem és a cipő tartósságának biztosításához. Átlagos tömegük: kb. 250-320 gramm / fél pár cipő (természetesen a cipők méretbeli eltérései miatt igen nagy eltérések is előfordulhatnak).  Élettartamuk futott kilométerek tekintetében: kb. 800-1500 km (a jelentős élettartam eltérések a modellek tömege közti különbségekből és a futók tömegének különbözőségéből adódnak).

Félversenycipők vagy ún. könnyített edzőcipők:

Dinamikusabb, hosszabb futásokhoz, esetleg hosszabb távú versenyekhez ideális cipők, amelyek  akár mindennapos edzéshez is használhatók, mert kisebb tömegük ellenére megfelelő mértékben csillapítanak. Alapjában véve nagyon hasonlóak az általános futócipőkhöz, de valamivel könnyebbek és a csillapítás mellett sok esetben már a futás dinamikájának támogatása is nagyobb súllyal esik latba a fejlesztésük során. Átlagos tömegük: kb. 200-260 gramm / fél pár cipő. Élettartamuk: kb. 500-800 km.

Versenycipők:

Gyorsabb tempófutásokhoz, résztávos edzésekhez, illetve jelentősebb iramban történő versenyzéshez ajánlottak. A csillapítás kissé háttérbe szorul, a kis súly és a cipő dinamikai tényezői kerülnek előtérbe. Fontos tudni, hogy ezek a cipők a lassabban futó, esetleg edzettségben még nem megfelelő szinten álló futók számára jelenthetnek sérüléskockázatot, hiszen kis súlyuk miatt ütéscsillapításuk jóval kisebb mértékű. Átlagos tömegük: kb. 130-210 gramm/fél pár cipő. Élettartamuk: kb. 200-600 km.

Naturális vagy ún. minimalista futócipők:

Talán a leginkább kakukktojás kategória. A minimalista, naturális vagy ún.„mezítlábas” stílusú futócipők közös jellemzője a relatív nagy hajlékonyág és a csillapítás teljes vagy részleges elhagyása a középtalpból.  További jellemző lehet még az általánosnál alacsonyabb drop (a cipő sarok→lábujj irányú lejtésének mértéke).  Ilyen cipőben való futás során a leérkezéskor fellépő erőket nem a cipő, hanem a futó izomzatának feladata kordában tartani.  A természeti népek cipőket nélkülöző járása / futása ihlette a gyártókat e cipőjelleg létrehozására. Fontos azt kiemelni, hogy bizonyos szempontból egy nagyon hasznos kategóriáról van szó, hiszen ha valakinek lehetősége, kedve, ideje és energiája van arra, hogy ilyen típusú cipőben nagyon fokozatosan felépítse önmagát mozgásilag, izomzatilag, akkor sokkal kevésbé lesz kitéve a sérüléseknek, mint azok, akik kezdettől fogva csillapított futócipőben futottak. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy pontosan ugyanez a tény az, ami  kockázatossá is teheti ezeket a cipőket. Azt a frázist ugyanis, hogy úgy kellene futnunk, mint az indiánok vagy a kenyaiak mert az a helyes, könnyű hangoztatni, de nem lehet ráhúzni az átlagos, sporttól elszokott mozgású, izomzatú amatőr tömegekre. Nagyon komoly odafigyelést és fokozatosságot igényel az, hogy valaki mindenféle csillapítást nélkülöző cipőben hosszú távon sérülésmentesen tudjon futni. Ezt a fokozatosságot – sablonos kifejezéssel élve – rohanó világunkban rengetegen nem tudják/nem hajlandók betartani, valamint lesznek olyanok is, akik még a legnagyobb odafigyelés ellenére sem fognak tudni kellően alkalmazkodni a csillapítás hiányához, így esetükben ezek a cipők kockázatot jelenthetnek.

Egy elképzelt ideális világban, ahol korlátlan a sportolásra szánható időmennyiség és mindenkinek lehetősége van optimális felületen futni, sok embernek megfelelő lehetne a minimalista futócipő, a valóságban azonban a helyzet ennél sokkal árnyaltabb. Tömegük: kb. 140-320 gramm/fél pár cipő. Élettartamuk: 400-1500 km.

Szöges futócipők:

A futópályára vagy mezei futásokhoz fejlesztett, fém szögekkel ellátott cipőket aligha kell valakinek bemutatni. Ezzel együtt azt is meg kell említeni, hogy valószínűleg a futótársadalom 99%-a számára ezek a cipők kiesnek a választáskor szóba kerülő cipők köréből. Merev kialakítás, minimális csillapítás és fokozott dinamikai tényezők jellemzik a szöges cipőket. Rekortánon történő gyors futásokhoz, valamint mezei és tájfutáshoz használják ezeket, legtöbb esetben a sportot versenyszinten űzők.

Gyakran felmerülő tévhitek a csillapítás témakörében:

„Nekem nagyon fájós a térdem és a derekam is, azt a cipőt szeretném megvenni, ami a legpuhább.”

Noha a puhaságot mindenki a csillapítással azonosítja, nem szabad kizárólag ezt a szempontot figyelembe venni. A színvonalas futócipők legnagyobb része arra lett kifejlesztve, hogy a szükséges mértékben csillapítson. Az, hogy két hasonló kategóriájú futócipő közül az egyik egy árnyalattal keményebb érzetű, még nem jelenti szükségszerűen azt, hogy kevésbé nyújtana megfelelő védelmet az ütések ellen. A legpuhább cipő keresése helyett érdemes minél több gyártó cipőjét felpróbálni, s a számunkra legmegfelelőbb rugózási jelleg megtalálására koncentrálni. A testünk alatt nagyon összenyomódó, süppedős középtalp épp ugyanannyira lehet zavaró, mint egy rigid, kopogós talpú cipő. Így a legjobb amit tehetünk, hogy minden felpróbált cipőben megpróbálunk a leérkezéskor, valamint az elrugaszkodáskor kialakuló érzetekre figyelni próbafutásaink során és törekszünk a számunkra legkellemesebbet választani.

„Ebben a cipőben is benne van a csillapítás?”

A csillapítást már-már bűvös tényezőként üldözik a kezdő futók. Emiatt fontos leszögezni: általános futócipő = az ütéscsillapítás ipari műremeke. Magyarán minden „sztereotip” futócipőnek a csillapítás a lényege. Mindenki, aki futó edzőcipőt vásárol, egy  habmatracot fog minden futásakor a lábára kötözni, amely jó eséllyel meg fogja őt védeni az ütésektől.

A csillapítási képesség a habanyagtalpak belsejében lévő térnek köszönhetően jön létre. A habanyag rugalmassága, valamint a habszerkezet lazasága, azaz a habanyagban lévő levegőbuborékok mérete, elhelyezkedésük sűrűsége együtt fogja meghatározni a csillapítás érzetét, színvonalát. Egy dolog azonban biztos, minden általános futócipő csillapít, hiszen mindegyiknek vastag, ruganyos habanyag alkotja a középtalpát. A helyes kérdés tehát nem az, hogy van e ütéscsillapítás egy futócipőben, hanem, hogy melyik az a cipő amelyik a futásainkhoz megfelelő színvonalú csillapítást nyújt, úgy, hogy érzetileg is kellemesnek találjuk. 

„Szeretnék egy könnyű cipőt, az előző 4 évig jó volt, még most is az tulajdonképpen, ki sem lyukadt sehol,  csak már a térdeim fájnak benne!”

A futócipő tömegének legnagyobb részét a középtalp habanyaga teszi ki. A csillapításért és annak tartósságáért  – azaz a cipő élettartamáért –  ez a habanyag felel. A futócipők csillapítás szempontjából vett élettartama egyenesen arányos a tömegükkel. Minél könnyebb egy cipő, annál hamarabb fog összetömörödni futólépéseink ereje alatt, annál kevesebb kilométeren át lesz képes védelmet nyújtani.

A habanyag letömörödése, felkeményedése, azaz a cipő lényegi elhasználódása sokkal kevésbé látványos, mint a cipő más részeinek elhasználódása: gumitalpkopás, felsőrészkiszakadás stb. Fontos tudni, hogy egy futócipő funkcionális értelemben vett élettartama csak az esetek elenyésző százalékában függ a cipő felsőrészének vagy külső gumitalpának szakadásától/kopásától.

Pl.: Egy néhány hét használat után kiszakadó futócipő a kiszakadás vizuálisan kellemetlen és zavaró tényétől eltekintve a habanyag letömörödéséig hátralévő kilométereken ugyanolyan tökéletes védelmet fog biztosítani viselőjének, mint ép felsőrész esetén. Ezzel ellentétes esetben, ha cipőnk felsőrésze/bélése hosszú idő után sem szakad ki és ebből tévesen arra következtetünk, hogy „akkor ez még biztosan jó”, könnyen szétverhetjük a lábunkat a ránézésre megfelelő, azonban adott esetben az előírtnál több kilométert futott, s letömörödött talpú cipőnkben.

Érdemes tehát tisztában lenni azzal, hogy kb. hány kilométert futottunk aktuális cipőnkben, mert a kilométerszám a futócipőnk elhasználtsági szintjének legjobb mutatója.

A sorozat utolsó részében a futócipők lábállás szerinti felosztásáról olvashattok majd.