Van némi hasonlóság jelen írás és a „Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford” mozifilm megnézésgátló címadása között, de bízom abban, hogy aki a címen túljutott, az már nem fog eltántorodni a továbbolvasástól. 

Minden futó számára kiemelten fontos a futócipője, hiszen ez a futás talán egyedüli nélkülözhetetlen kelléke. Rengeteg gyártó, szinte végtelen számú modellje közül válogathatnak a sportolni vágyók, ami a széles kínálat érthető előnyei ellenére nehézségeket okoz, ugyanis nagyon könnyű elveszni a cipők tengerében. A megfelelő cipő kiválasztását különböző egyéni (szubjektív) szempontok és számos lényeges külső (objektív) tényező befolyásolhatja. 

Ebben a több részes írásban azokat az objektív választási szempontokat veszem sorra, amely mentén szükséges (és érdemes) egy futónak jó döntéseket hoznia, hogy végül a tökéletes cipő kerüljön a lábára. Tehát futócipő kategóriákról lesz szó. A téma természetesen sokak számára unalomig ismert. Én azért mennék bele mégis, mert a futócipők világa (is) egy olyan terület, ahol rengeteg a tévhit vagy a félrevezető információ. Az egyes cipőtulajdonságoknál az azokkal kapcsolatos leggyakrabban előforduló téves véleményeket, gyakran felvetődő kérdéseket is próbálom tisztázni vagy megválaszolni.

A futócipők kategorizálásának egyik módja a futás helyszíne szerinti, pontosabban az útvonal felületéhez való megfelelőség alapján történő felosztás. Ez pedig elsősorban a futócipők eltérő talpmintázatában jelentkezik.

A futócipő külső talpának felépítése alapján megkülönböztethetünk:

-kemény, egyenletes (vagy csak kismértékben egyenetlen) felületen történő futáshoz fejlesztett  általános futócipőket,

-laza szerkezetű és / vagy  egyenetlen talajra gyártott terepfutócipőket,

-atlétikapályán használatos, illetve mezei vagy tájfutáshoz készült szögescipőket.

Cipővásárláskor a fenti kategóriák közti választás nagyon könnyen eldönthető kérdésnek tűnhet, azonban az ördög itt is a részletekben rejlik. E csoportokra koncentrálva a nem megfelelő cipő kiválasztásának lehetősége leginkább abból származhat, hogy az emberek többsége nem a futóútvonal felületének egyenletességét vagy a talaj keménységét veszi figyelembe, hanem kizárólag annak „anyagi minőségéből” indul ki. A kérdést sokszor leegyszerűsödik annyira, hogy  van az „aszfalt” és van minden más, ami a „terep”. Emiatt azáltal, hogy valaki zömmel nem leaszfaltozott úton fut, sokszor azonnali automatizmussal következik, hogy valamilyen terepfutásra vagy speciális felületre gyártott cipő után kezd el kutakodni.

Ezzel a leegyszerűsítéssel az a fő probléma, hogy a legtöbb olyan útvonalon végzett futáshoz, amelyről első blikkre azt gondolhatnánk, hogy speciális lábbelit igényel, tökéletesen megfelelő az általános, kemény talajra készült futócipő. Így többek között túrázók által letaposott erdei, mezei ösvényre vagy döngölt földútra (száraz terepviszonyok esetén), térkőre, hobbi futók számára készült puhább rekortánra, vagy akár egy 400 m-es atlétikapályán történő kocogáshoz, és végül, de nem utolsósorban futópadon történő futáshoz is az általános vagy ún. kemény talajra gyártott futócipők a legmegfelelőbbek. Nem véletlen, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható futócipő modellek 70-75%-a ebbe a csoportba tartozik. Az, hogy legtöbben aszfalt vagy betonfutó cipőként hivatkoznak rájuk, nem jelenti azt, hogy kizárólag ilyen futófelületeken használhatók.

Az előbb felsorolt futóhelyszínek esetében közös pont, hogy a talaj kemény, a felület pedig egyenletes (viszonylag sima), így az ezekre fejlesztett cipők külső talpa a minél nagyobb gumifelülettel történő tapadásra van kifejlesztve, tehát a talpmintázati profil kevéssé tagolt, a hangsúly elsősorban nem a kapaszkodáson, hanem a tapadáson van. A talp és a kopóréteg esetleges bevágásai, a talp tagoltsága elsősorban a cipő középtalpának behajlását könnyítik meg. Ennek járulékos előnye, hogy így könnyebb terepen, kisebb sárban minimálisan kapaszkodásra is alkalmas lehet „utcai” futócipőnk.

Amennyiben főként egyenetlen vagy laza szerkezetű (saras, mély kavicsos, sóderes,  homokos, füves stb.) talajon futunk, úgy természetesen terepcipőt érdemes választanunk. A terepcipők külső talpának kialakítása a modellek függvényében nagyon széles skálán változik. Az egyszerűbb mintázatú, kisebb kapaszkodókkal ellátott cipők ideálisak az egyenletesebb földutakra, de adott esetben enyhén felázott vagy itt-ott homokos erdei, mezei ösvényekre, illetve rövidebb betonon, aszfalton megtett szakaszokat is teljesíthetünk bennük (nem fog idő előtt elkopni a talpborításuk). A másik végletet a ritkább fogazatú, nagyobb kapaszkodómintákkal ellátott cipők jelentik. Ezek elsősorban mély sárban vagy más lazább szerkezetű talajon futva tesznek jó szolgálatot. Minél nagyobbak (magasabbak) a kapaszkodóminták egy terepcipő esetében, annál kevésbé lesz előnyös az adott típus a simább, keményebb talajú útszakaszokon. Amennyiben rendszeresen „offroad” üzemmódban edzünk, sokszor letérünk a főbb erdei utakról vagy kifejezetten keressük a nagyon saras, felázott útszakaszokkal tarkított terepkihívásokat, úgy érdemes lehet az agresszívabb – magasabb kapaszkodók ritkábban elhelyezve –  talpmintázat mellett letenni a voksot. Ha azonban inkább könnyebb, csak kevéssé egyenetlen ösvényeken futunk, ráadásul mindezt főleg barátságos időjárási körülmények között tesszük, akkor szerencsésebb kevésbé traktorgumiszerű külső talppal rendelkező cipőt választani.

A harmadik csoportnál – azaz a különféle szöges futócipők kiválasztásánál – a távnak és a borításnak legmegfelelőbb cipő megtalálása kell, hogy elsődleges cél legyen. Ennek a kategóriának elsősorban pályaatlétáknál vagy lendületesebb tempóban edző,  résztávos edzésmunkát rendszeresen végző futóknál van nagyobb jelentősége. Viszonylag ritkábban kerülnek a szögescipők felnőtt korban hobbiból futni kezdők célkeresztjébe. Amennyiben mégis felmerül az igény ilyen jellegű lábbeli iránt, mindenképpen érdemes szaküzletben tájékozódni a típust illetően, valamint fontos kikérni az edző véleményét.

Irányelvként megfogalmazható, hogy amennyiben többféle felületen is rendszeresen futunk, viszont csak egy pár futócipőre szeretnénk vagy tudunk beruházni, akkor alaposan érdemes végiggondolni, hogy arányaiban milyen típusú felületeken hány kilométert is szoktunk vagy tervezünk futni egy átlagosnak mondható hetünk során. Ennek ismeretében a legnagyobb kilométerszámot adó útvonalainkhoz válasszuk cipőnket. Így a legjobb talpmintázati kompromisszumot köthetjük és csak az edzéseink viszonylag kis százalékában fogjuk azt érezni, hogy „ide azért kellett volna egy másik cipő”.

Néhány tipikusnak mondható, gyakran felmerülő kérdés, megfogalmazódó igény a témában:

„Terepfutócipőt szeretnék, nagyon keveset futok betonon, legtöbbször erdei úton edzek, csak időnként indulok el egy-egy városi versenyen, általában félmaratoni távon.”

Érdemes figyelni egy viszonylag hasznosnak mondható tapasztalatra: általános futócipőben lehet futni terepen, terepcipőt viszont nem előnyös betonra vagy aszfaltra vinni. Ennek legfőbb oka –  ez a következő bejegyzés témája lesz – a csillapítás kérdése. A terepcipőket általában (kivételek persze szép számmal akadnak) keményebb habszerkezetű középtalppal látják el, ennek következtében csillapításuk a legtöbb esetben kisebb. Ehhez jön még hozzá, hogy többségük merevebb, nem ritkán nehezebb, mint az általános futócipők. Ezek a tulajdonságok együttesen azt eredményezhetik,  hogy egy utcai futóversenyen kellemetlen tapasztalatokra tehetünk szert az egyébként kedvelt terepcipőnkben. Arról nem beszélve, hogy betonon, aszfalton futva terepcipőnk külsőtalpa nagyon hamar elhasználódhat, a kapaszkodóminták lekophatnak vagy akár le is szakadhatnak. A fenti példánál maradva az előzőek fényében valószínűleg érdemesebb kemény talajra való futócipőt választani. Erdei ösvényeken el fogunk tudni boldogulni vele, kemény útburkolaton futva pedig védve lesz a lábunk, a cipő remek tapadása mellett.

„Olyan futócipőt szeretnék, ami terepen és betonon futáshoz is egyformán jó.”

A helyzet kicsit hasonlít a svájci bicska esetéhez, ami sokszor hasznos tud lenni ugyan, de amikor valamelyik funkcióra komolyabb szinten van szükség, akkor legtöbbször nem az lesz a legjobb választás. Meglehetősen kevés azoknak a cipőmodelleknek a száma, amelyek minden felületre megfelelő megoldást kínálnak. Az okok nagyjából azok, mint egy bekezdéssel feljebb. A cipőkategóriák viszonylagos elkülönültsége miatt a legtöbb esetben választanunk kell, hogy inkább nagyobb külsőtalpfelülettel  maximális tapadást akarunk vagy inkább nagyobb magasságú kapaszkodómintákkal belemélyedni szeretnénk a talajba. Nem lehetetlen a két meghatározó tulajdonság egy cipőbe integrálása, de mindenképpen végiggondolandó, hogy jobban járunk e a kompromisszumos megoldással, mint két pár eltérő körülmények között alkalmas cipő beszerzésével. 

„Szeretnék valami nagyon kopásálló talppal ellátott cipőt, a legutóbbi is nagyon sokáig bírta, csak amiatt kellett lecserélnem, mert már elkezdett kilátszani a szivacs a gumitalp alatt.”

Egy nagyon fontos tény, amit a talpkopás kapcsán érdemes elraktározni magunkban: a futócipők élettartama nem egyenlő a gumitalpuk teljes elkopásáig tartó idővel. A legtöbb cipő már jóval azelőtt elveszíti csillapítási képességét, mintsem a gumitalp tönkremenetele bekövetkezne. Egy dologban biztosak lehetünk, ha egy cipőtalpat az alatta lévő habszivacsig lekoptattunk, akkor annak a cipőnek már kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy pusztán a lekopott külsőtalpát kelljen siratni. Egy ilyen cipő ugyanis nagyon-nagy valószínűséggel már nem biztosít megfelelő védelmet lábunknak. Éppen emiatt nem célszerű a talpkopást elsődleges kritériumnak tekinteni vásárláskor. Természetesen vannak különbségek a gyártó és gyártó, modell és modell között, de ezt nagy valószínűséggel a cipő élettartamán (a futócipőben kellő csillapítás mellett futható kilométerek száma) belül nem fogjuk megérezni. Ez alól kivétel lehet, ha valaki extrém módon terheli a külsőtalpnak egy adott nagyon kis felületét sajátos futóstílusa, túlsúlya vagy  lábának valamilyen statikai sajátsága miatt.

Összegezve, érdemes végiggondolni futási útvonalainkkal kapcsolatban, hogy azokon inkább nagy stabilitásra és jó kapaszkodásra, vagy inkább nagyobb felülettel történő tapadásra van e szükségünk. Ehhez próbáljuk a cipőnket választani. Ne akarjunk egy minden lehetséges körülmények között tökéletes cipőt találni, mert könnyen csalódhatunk. Helyette törekedjünk a számunkra legjobb kompromisszumra, amelynek érdekében a legtöbbet akkor tehetjük, ha felmérjük a futóútvonalunk által támasztott igényeket. Ha bizonytalanok vagyunk, hogy mi is lehetne megfelelő számunkra, kérjünk tanácsot, ne prekoncepciók alapján döntsünk.

A következő részben funkciójuk és ezzel összefüggésben csillapításuk alapján kerülnek csoportosításra a futócipők.